Sorban hallom ismerőseimtől, mindannyian klímaberendezés vásárlásába fogtak, akiknek eddig még nem volt. Nyilván senkinek sem kell ecsetelni, miért, a hőség és a szárazság az idén rekordokat döntött, s az előrejelzések szerint ez a jövőre tekintve sem lesz másként.
Nekem szerencsémre az irodában és a lakásban is van klíma, üzemelt is rendesen a 40 fok körüli kánikulában, a végén azonban már úgy éreztem, sok a napi 10–15 óra ilyen fajta hűtés, ezért elszántam magam, hogy veszek egy ventilátort. Városkámban végigjártam a műszaki boltokat, s végül a kínaiaknál is megnéztem, csalódásomra azonban ott sem került egy dinárral sem kevesebbe, mint máshol. Sőt, végül nagy csodálatomra egy nem pont olcsó termékeket áruló boltban mégis ráakadtam egy olcsóbbra, ráadásul nem is volt kínai, hanem török, ezer dinárral előnyösebben kínálták, mint a kínaiaknál, össze is szerelték nekem, meg még két év garanciát is kaptam rá...
Nem vagyok valami nagy kínai boltba járó, de akik igen, azok mesélik, hogy a rafinált keletieknél lépésről lépésre szépen felkúsztak az árak. Nem biztos, hogy pont ott lesz olcsóbb egy merőkanál, vagy egy lábtörlő, így a megszokott automatizmus helyett bizony nem árt szétnézni máshol is.
A végén azért mégis vettem ott egy kislámpát a kerékpáromra, de nem csalódtam a kasszánál motyogó ferdeszemű fiatalemberben: biztonsági csipogó volt a 170 dináros lámpácskán, de számlát – már sokadszor – most sem kaptam...
