Füstös pártirodákban dőlnek el a dolgok – olvasom-hallom nem ritkán a médiumokban a demokrácia működésére árnyat vető állítást. Ez így, ebben a formában nem igaz – idézhetném a híres humoristát. A fiatalok jogosan kérdezhetik, hogy miért füstösek a pártirodák. Mert régóta nem kályhában tüzelnek már, hogy kicsapjon a füst; mifelénk a szoba közepén tüzet gyújtani még régebb óta nem szokás, legföljebb idegenek idegen házakban teszik meg. Föl sem vetődik a fiatalokban, hogy dohányfüsttől szennyezett irodákra utalnak az újságírók, hiszen sok éve már, hogy gátat szabott a törvény a cigarettázók vagy pipázók ilyesféle környezetmérgező jogainak. Pártirodában régen jártam, akkoriban még a tanácstermekben is gomolygott a füst, de azóta bizonyosan jól kiszellőztettek, átmeszelték a falakat új színekkel, a berendezés sem kopottas.
Régen kétségkívül füstösek voltak ezek az irodák, filmeken még láthatjuk, hogy az elvtársak heves vita közepette szinte elvesznek a füstfelhőben, de időközben megváltozott a világ: nincsenek már füstös pártirodák, inkább tisztán csillogóak. Félrevezető tehát a sajtóinformáció.
Félreértés ne essék: a füstös jelző téves használatát igyekeztem megvilágítani, nem azt, hogy hol dőlnek el a dolgok.
