Nem vitás számomra, elvégre időről időre megfordulok az újvidéki zsinagóga hangversenyein, hogy a városnak még van komolyzenei publikuma. Nem azokra gondolok, persze, akik leginkább hivatalból foglalják el olykor az első sorokat, közben lerí róluk, hogy halálos unalom számukra az egész, tapsuk és mosolyuk is mesterkélt, hanem másokra, akiknek, ha nem szorulnak ajtón kívül és ott ülhetnének azokban a széksorokban, ünnep lenne az este.
Múlt szombaton elvben odakívánkoztam volna az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat keretében megtartott Korzó hangversenyre, Brahms hegedűkoncertjét és Beethoven 5. szimfóniáját azonban nem az utca közepére tudom elképzelni, és otthon maradtam. Ezek a művek a komolyzene élvezőinek valók, nem pedig a kezdők, a komolyzeneileg voltaképpen „írástudatlanok" számára. Szerintem a szombatihoz hasonló rendezvények elsődleges feladata a klasszikus zene népszerűsítése lenne, annak – elemi ismeretszerzések révén is – elfogadhatóvá és érthetővé tétele a legszélesebb körben. Nem árulom el, hogy a fentiek alapján milyen műsort képzeltem volna el, gyönyörű zenében nincs hiány, csupán ugyanannyira érthetetlen számomra a rendezők választása, mintha az első matematikaórán a kétismeretlenes egyenlet lenne a tananyag.
