Nemrégiben a közösségi oldalakon rám talált egy videó, amelyben egy Németországba kivándorolt családanya számol be arról, miért szeretne visszaköltözni Szerbiába. A gyermeke iskolájában ugyanis nemrégiben „tolerancianapot" tartottak. Ennek jegyében arra szólították fel a szülőket, hogy aznap a fiúk szoknyában jelenjenek meg, a lányokat viszont fiúsan öltöztessék fel. Az értesítés szerint a kezdeményezés célja az volt, hogy a gyerekek ne érezzék a nemi identitásuk súlyát, és önmaguk dönthessék el, hova szeretnének tartozni.
Az anyuka szerint a tízéves fia teljes mértékben elutasította, hogy a szóban forgó napon lányos öltözékben jelenjen meg az iskolában. A gyerek focizik, híres sportolók képeit viseli szívesen a pólóin, és az eddigiekben semmi jelét nem mutatta annak, hogy a szoknyákhoz vonzódna – mondta az édesanya. Az iskolában másnap jelezte is, hogy fia nem hajlandó lányos ruhában megjelenni a szóban forgó tolerancianapon. Ő viszont nem kényszeríti a gyerekét arra, amit nem szeretne. A következmény egy 263 eurós büntetés lett, amellyel a szülőket terhelték. Mert ellenálltak a közösségi érdekeknek – német logika szerint. A szerbiai értékrendet képviselő anyuka viszont hangsúlyozta: ő csak kiállt a gyermeke akarata mellett.
A beszámoló hitelességét kérdőre lehet ugyan vonni az iskola álláspontja nélkül, ám itt most nem ez a lényeg. Ahogyan megkérdőjelezni sem azoknak a szülőknek a döntését, akik a gyermekeiknek reméltek jobb jövőt, amikor külföldre költöztek.
A nyári hónapok ideje alatt több kivándorolt család gyermekével volt alkalmam beszélgetni. Bizalmukba fogadtak, így csak pár szót jegyzek le a beszámolóikból: „gettóban élek", „szörnyű volt az első két év", „kínlódok, mert bántanak". „Nem érdekel a pénz: haza akarok jönni".
Pedig ők már a multikulturalizmus és a globális értékek gyermekei. Akiket épp az ezen fogalmakat szajkózó „demokratikus" társadalmak dobnak ki magukból azzal, hogy a gyökereik és önmaguk megtagadására kényszerítik őket.
