Azt ígérte – pontosabban: célként jelölte meg – múltkor a kormányfő, hogy 2026-ban elérjük az 1000 eurós átlagbért. Az ilyen ígéretféléket rendszerint kétkedve fogadja a fizetésből élő polgár, magyarán: nem hiszi el. Pedig ha megvalósul a cél, akkor is lehet, hogy éppen nullán lesz a dolgozó: semmivel sem javul az anyagi helyzete. Ha meg nem sikerül elérni, akkor szegényedhet. Igaz, a miniszterelnök adatot közölt, de azt nem állította, hogy vígabban élnek majd a dolgozók ezerből, mint jelenleg 620-ból.
Egykor ugyanis, ha betértünk a pénzváltóba, a dinárunkért napról napra rendszerint kevesebb eurót osztottak – bántuk is –, most meg évek óta szinte semmit sem változik az összeg. Kőkemény lett a valutánk, vagy inkább az euró puhult meg? (Ez utóbbi biztosan igaz.) Ebből adódóan amennyiben maradna (reméljük, csökken) az évi 13 százalékos infláció, a bérek pedig ugyanilyen mértékben növekednének, négy év múlva elérnék a 119 000 dinárt. És ha az eurót a jelenlegi szinten tartja az állam, kiderül majd, hogy egy kicsit még túl is léptük az ezret. Semennyivel sem lesz tehát tehetősebb az átlagbérből élő átlagpolgár, reálértékben minden marad a mai szinten. Négy év alatt 0 százalékos bérfejlesztés. Így már nem is olyan nagyon kecsegtető a kitűzött cél. És mennyi az dollárban? – kérdezheti a munkás.
