Szóbeszéd, pletyka, pusmogás... Sokan ismerjük ezeket a kifejezéseket. Tapasztalatból is.
Sosem szerettem másokat kibeszélni, és kényelmetlenül érzem magam, ha fültanúja vagyok annak, amikor összesúgnak más háta mögött. Hiszen könnyű olyasvalaki felett ítélkezni, aki nincs jelen, hogy megvédje magát. Nehezen találom meg ezekkel az emberekkel a közös hangot, mivel engem nem igazán érdekel, mikor viszi ki a szomszéd a szemetet, miért ég nála késő estig a villany, és az sem, hogy jelenleg épp külön él a férjétől vagy sem. Ha mégis foglalkoztatnának ezek a dolgok, megkérdezném az érintett személyt, milyen terhet visz a vállán, esetleg tudok-e segíteni valamiben. A szóbeszéd helyett inkább kérdezni kellene egymástól, és még jobb volna, ha megértenénk egymást. Összesúgni valaki háta mögött azért, mert más elvek alapján él, jó bizonyíték arra, hogy eleve senki sem tökéletes. Jobb hellyé tehetnénk a világot, ha mindenki többet foglalkozna a saját dolgával és kevesebbet másokéval. A mondás úgy tartja, ki-ki söpörjön a maga portáján.
Jön, az ősz, és ne mondja nekem senki, hogy csak a mi udvarunkban hullanak a falevelek...
