Arra kellett rájönnöm, hogy a takarékoskodásnak az egyik leghatékonyabb formája a tervezett vásárlásnak az elodázása ilyen-olyan okokra hivatkozva.
Kiszemeltem magamnak egy háztartási berendezést az egyik hazai internetes boltban, meglehetősen nagy volt a kedvezmény abban a pillanatban, így hát azt gondoltam, kihasználom a lehetőséget. Aztán egy nap múlva ismét ellenőriztem mindent, s azt láttam, az akció már csak aznap van érvényben. Másnap viszont az oldal ismét nagy árleszállítást reklámozott, méghozzá éppen a háztartás kategóriában. Gondoltam egyet, jobb, ha várok még, nehogy drágábban vegyem ma meg azt, amit holnap még nagyobb árleszállítás alá helyeznek. Elmúlt pár nap, időközben teljesen el is feledkeztem arról, hogy venni akartam valamit, de amikor véletlenül mégis arra az oldalra tévedtem, azt láttam, hogy bár az újabb promóció még tart, az „én gépemet" már nem érintette, most már bizony tízezer dinárral több lett az ára. Végigpásztáztam az internetet, valamelyik boltban van-e esetleg olcsóbban. Alapos kutatás után azonban meg kellett állapítanom, hogy nem átverés volt az akció, tényleg nincs olyan olcsón sehol, amennyiért először rábukkantam.
Azóta olykor felmegyek a netre, kinyitom az oldalt, s megállapítom, még mindig drága. S mintha most már nem is érdekelne annyira, túl sokba kerül, megleszek nélküle is. Az pedig külön élmény, amikor arra gondolok, hogy a hitelkártyán ott maradt a pénz.
