Még tavaly nyáron történt, hogy a városháza épületében várakoztam, és a félig nyitott ajtón keresztül láttam, amint a polgármester neves vendégeket fogad. Gratuláció, puszi, beszélgetés, semmi szokatlan nem volt benne. Ám amikor végül a közös fotóra került sor, a városvezető gyorsan előkapta és felhelyezte a maszkját, a koronavírus elleni védekezés első számú és megkérdőjelezhetetlen eszközét, hogy a kép már azt az üzenetet küldje széjjel a régióban, hogy minden óvintézkedést betartva zajlott le a találkozó. Nem hibáztatom érte, rengetegen jártak el hasonlóan abban az időszakban. Elvégre az ország és a világ aktuális közhangulata akkor ezt követelte meg. Így egyetlen józan gondolkodású ismert ember sem kockáztatta meg azt a karriergyilkos húzást, hogy maszk nélkül mutatkozzon a nyilvánosság előtt, ezzel alapot teremtve az olyan támadásoknak, hogy felelőtlen, rossz példát mutat a közösségnek, és még mások megbetegedéséhez is hozzájárul. Nem volt mese, kamera előtt fel kellett venni a maszkot.
A minap egy nagy nemzetközi sportesemény szervezőitől kaptam levelet, amelyben örömmel közlik, hogy a játékosokat és a sajtó képviselőit sem fogják a vakcina, a teszt meg miegymás meglétével piszkálni. De – írja a közlemény –, amikor az újságírók interjút készítenek a játékosokkal, kötelező maszkot viselniük. Ez alól a szabály alól csak az az eset képez kivételt, amikor a beszélgetésről videofelvétel készül, amin az újságíró is látható, ebben az esetben ugyanis nem kell hordania a maszkot. Hát milyen rondán is mutatna az a videóban, ugye? Eszerint igazából mégse akkora baj, ha történetesen megfertőzzük a játékost, csak a tévénézők előtt nehogy maszkban mutatkozzunk, mert még azt gondolnák, hogy valami baj van, pedig hát nincs. Most már ezt kívánja a közhangulat: ha akarsz, védekezz, de ne reklámozd!
Remélem, nem maradnak el az azt vizsgáló kutatások, mit tett magával az emberiség 2020 márciusa óta.
