Szent András havába érkeztünk a régi katolikus keresztény naptár szerint. Enyészet hava a régi magyar elnevezése, mások őszutónak mondták, amit mi ma novemberként ismerünk. A régi rómaiaktól vettük át az elnevezést, ami kilencet jelent, mert náluk a kilencedik hónapot jelölte.
A ködös, hideg, szeles november a tél kezdetét jelzi. A november 11-ei Szent Márton-nap a magyar néphagyományban a gazdasági évet lezáró ünnep. Befejeződtek a földeken a munkák, kiforrott az új bor, ekkorra már elszámoltak a pásztorok a rájuk bízott jószággal. Megkezdődhettek a bálok, társasági összejövetelek, névnapi ünnepségek. Az öregebbek még ma is ismerik a libapecsenyéhez kapcsolódó időjóslatot, miszerint ha fehér a csontja, havas, hideg karácsonyra kell számítani. Vagy a népi mondóka szerint: Ködös Márton után / Enyhe telet várhatsz, / Havas Márton után / Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet I. András magyar király lánya volt, aki támogatta a szegényeket, legendás tettei közül mifelénk is ismert a rózsává változott kenyér története. A 19-ei Erzsébet-nap, a 25-ei Katalin és a 30-ai András napja jó alkalom volt a családi összejövetelekre.
Időjóslásra is megfelelőek voltak ezek a névnapok. Valamikor azt monták, ha Erzsébet megrázza a kötényét, karácsonykor esni fog a hó. Ha azonban Katalin kopog, karácsony locsog. András napja férjjósló nap is volt. Ólomöntéssel a jövendőbeli foglalkozására következtettek a lányok.
