Az idén ködös reggelre ébredtünk november 1-jén, Kata ma „szabadnapot" kapott a suliban, így már fél nyolcra kint voltunk a piacon, hogy virágot vegyünk a temetőbe. Kata kiválasztotta a legszebb krizantémot, én pedig kifizettem. Elmentünk a kis kempingásóért a garázsba, mert Kata ültetni akarta a nagyi sírjára. Úgyhogy felszerelkezve, beültünk az autóba, és irány a vásár mögötti temető. Az út normális körülmények között 5 perc lenne, de nekünk ezen a reggelen fél órába tellett, míg kiértünk a forgalmi dugók miatt. A parkolóval viszont szerencsénk volt, a temető bejárata előtt találtunk helyet. A kapun belépve aztán kóbor kutyákból álló falka üdvözölt bennünket nagy ugatással, a református temető bejáratánál álló ház pedig minden évben romosabb állapotba kerül. Az önkormányzat ugyanis eltulajdonította az egyháztól az ingatlant, azóta hontalanok, drogosok költöztek be, és senki sem viseli gondját. Az ebek szerencsére távol maradtak, habár a lapátot mindenesetre kezemben tartottam. A sírnál kiástam egy kis mélyedést a puha földbe, Kata pedig elültette a hófehér őszirózsát.
A köd közben feloszlott, és napfénnyel telt meg a temető.
