Szürke, napfény nélküli ébredés, korai sötétedés. A piros, sárga lombkoronák gyérülnek a fákon, a köd sem az utazók kedvence, de a sétákhoz különleges hangulatot ad, ugyanúgy, ahogyan a száraz avar vagy az eső utáni föld illata.
Sok jellegzetes illat kapcsolódik ehhez az időszakhoz a természetben, de a belső tereinkben is. Ilyenkor kerülnek gyertyák az asztalra, de ha nem, akkor a mindennapi ételeink, italaink is az ízük mellett az illatukkal is csábítanak.
A csöndes, emlékezős, melankolikus érzésekkel telt hónapkezdet után a novemberi szürke hétköznapjainkban a meleg vacsorák és a köré szervezett kis szertartások nyújtanak megnyugvást. Kezdődik a savanyítottkáposzta-szezon hajában sült krumplival, kacsazsírral, pirospaprikával. Az utcasarkokon megjelentek a gesztenyeárusok, de az otthoni gesztenyesütést is kipróbáltuk, és mondhatom, bevált.
Nincs november sütőtökkrémleves, sült tök, dísztökös dekoráció nélkül. A fahéjas mézes-diós sült alma is a kedvencünk ilyentájt. A finom étkek jólesnek testnek, léleknek egyaránt. A frissítő limonádékat a gőzölgő tea váltotta fel, most az a kedvencem, ami gyömbért, gránátalmát, fügét is tartalmaz.
Elalvás előtt mézes teát szürcsölgetek, és arra gondolok, hogy a polcot hetek óta díszítő birsalmákból holnap szegfűszeggel, csillagánizzsal, fahéjjal, citrommal ízesített kompót lesz.
És az írásom elején említett szürke, napfény nélküli ébredés, korai sötétedés ellenére, így, ebben a csöndes, elmélkedős befelé fordulásban megszerettem a novembert.
