Néhány nappal ezelőtt ünnepelte a 110. születésnapját az Oreo keksz. Az adatok szerint 1912-es megjelenése óta több mint 500 milliárd darabot adtak el belőle, és a világ több mint száz országában lehet kapni. Néhány éve nálunk is. Addig csak a külföldi adók reklámjaiban láthattuk, és sóvárogtunk utána. Amíg meg nem kóstoltuk – legalábbis én így voltam vele. Hozzám hasonlóan a kínaiak sem voltak vele elragadtatva, amikor 1996-ban Kínában is piacra került: a kekszet túl keserűnek, a krémet pedig túl édesnek találták. Ezért a vezetők teljesen új ízeket fejlesztettek ki, hogy az ottani fogyasztók kedvében járjanak. Magyarán: hogy megmaradjanak a hatalmas kínai piacon.
Számomra rejtély, mitől ennyire népszerű, ráadásul nem is eredeti ötlet alapján született, egyértelmű, hogy a négy évvel korábban megjelent Hydrox nevű keksz-szendvics másolata. Rengeteg hasonló és sokkal finomabb keksz van, amelyik méltóbb lenne a világhírnévre. Az egyetlen, ami szimpatikus benne, hogy háromféleképpen fogyasztható: egészben, szétválasztva, és a krémet kinyalogatva. De ezt megtehetjük bármelyik hazai keksszel is, és az ízélmény nem marad el.
