Az újvidékiek mindennapjainak gondjai közé tartozott – a nehézkésen készülő vízvezeték mellett – a csatornahálózat kiépítésének gondja is. A csatornahálózat kiépítését a rohamosan fejlődő város népességnövekedése és a rosszabbodó köztisztasági helyzet tette indokolttá. A csatornázási problémája Újvidéken, mint a Monarchia többi városában is, a 19. század második felében vált úgy a lakosság, mind a városatyák egyik fő gondjává. Újvidék esetében is, akkor vált a mindennapok kérdésévé, amikor a város terjeszkedésében az alacsonyan fekvő területekre is kiterjedt. Azonban, azt is el kell mondani, hogy a város ezt a problémát elsődlegesen „nyílt kifolyókákkal” igyekezett megoldani, ami a 19. század végére, már nem volt eléggé biztonságosnak mondható, különösen a járványveszély miatt.
A csatornahálózat problémáját voltak hivatottak megoldani a városi szabályok és rendeletek is, amelyeket a városi háztulajdonosoknak be kellett tartani, amit a városi közterületek csatornázásáról, a magánterületeken összegyűlő csapadék és-szennyvizek levezetésével foglakozó városi szabályzat igyekezett rendezni. A szabályzat 3. pontja pedig arról is rendelkezett, hogy úgy a közterületekről, mint a magánterületekről egybegyűlt szennyvizek, eső-és hóvizek levezetésre szolgáló csatornák létesítése a közterületeken, a város kizárólagos joga, és más hatóságok, testületek és magánfelek csatornákat közterületen nem létesíthetnek, a magánterületeken lévő , magánterületekről lefolyó eső és-hólét, pedig, tíz centiméteres csővel a közcsatornával össze kell kötni. Emellett a tulajdonost arra is kötelezték, hogy az ereszek csővezetékeit állandóan karbantartsa. Ott pedig, ahol a csatornahálózat nem volt kiépítve, a csapadékvizet az utcai nyílt folyókákba kellett vezetni. A közcsatornahálózat kiépítésére, lévén, hogy komoly beruházásról volt szó már akkor is, a város versenytárgyalási hirdetményeket írt ki, amelyeket a városban megjelenő újságokban is közzétettek, és az, a vízvezeték hálózat kiépítésére vonatkozó munkálatokkal együtt lett kiírva. Az egyik ilyen, 1893-ban, már a kiírásban is felsorolta a főmunkálatokat, a csatornahálózat csöveinek elhelyezését, a betoncsövek szállítását, a csatornahálózat vasfelszerelésének szállítását, a „homokforgó és szivattyútelep kiépítését és a megfelelő gépekkel való felszerelését és a személyzet „lakóházának” kiépítését”.
Manapság is csatornáznak, igen gyakran, általában csoportkép nélkül. A Limán városrészben már hosszú évek óta folynak a munkálatok, egyszer itt, máshol egészen máshol túrják fel az utcákat. Munkáscsoportkép nem is készülhet, hiszen – szemtanúk elmondása szerint – az építkezéseken egyszerre legfeljebb csak 3-4 munkás téblábol, vagy éppen az erőgépet irányítja. A munkálatok – rendszerint – csigalassúsággal folynak (Fotó: Ótos András felvétele)
Az 1896-ban, Melocco Péter által benyújtott terv a városi egységes közcsatornahálózatot, az akkori 24 000 lélekszámú városra tervezte, de az ő tervét nem fogadták el. A tervek továbbra is, csak az egyes utcákra készültek el, amelyet a városi mérnöki hivatalban dolgozók terveztek. Az 1912-ben elfogadott Forbáth Imre által tervezett közcsatornahálózat kiépítését, pedig a világháború kitörése akadályozta meg.
A két világháború között, majd közvetlenül utána, a Schönfeld Ottó német tervező által elkészített tervezet, egy vegyes rendszert látott elő, egy zártat a városközpont és a Kis-Limán területére, és egy „szeparációsat” a Telep, a Nagy-Limán és a Heréskert városrészek számára. 1953-ban a városrendészek a két, alapvetően déli és északi gyűjtőhálózat és szivattyútelep megkülönböztető alapgondolatánál maradtak. Abban az időben, a városi csatorna hálózat állapota és hosszúsága, nem elégítette ki az akkor már gyors ütemben fejlődő város, és az új modern városnegyedeket a Limánt, a Heréskertet és az Újtelepet, és az a város területének földrajzi adottságai miatt, máig sem mondható egységesnek, hanem városrészekként az adottságok figyelembevételével készülnek napjainkban is. Talán ezért tűnik, hogy a mai Újvidéken a belvárosban, a csatornahálózattal nem törődik a város. De annál inkább, a már a város területéhez tartozó települések csatornahálózattal való ellátásával. Így Kiszácson, az elmúlt években 31,5 kilométert, az Adice városrészben 3925 méter, Veterniken pedig, csak 2019-ben, 2,5 kilométer, a Telepen 610 méternyi, a DTD csatornától délre fekvő városrészben 2023-ban, 4,1 kilométer csatornahálózatot terveztek kiépíteni. A második világháború kezdetén, az akkori Újvidéknek összesen 40 kilométernyi csatornahálózata volt, amelynek felújítása ma, feltétlenül szükséges. Ilyen volt a város szűkebb területén 2022-ben, a Modena utca alatt elhelyezkedő csatornahálózat felújításának gondolata is. 2022-ben a város vízellátási és csatornázási hosszúlejáratú tervezete 416.865 lakosra, 983 kilométernyi csatornahálózatra, és gorombán 24 millió köbméternyi szennyvízre és csapadékra készült. Ezek a számok, többek között, a város rohamos és felgyorsult fejlődéséről is szólnak.
Nyitókép: Újvidéki Csatornzási építkezés – Éljen Báró Pittel Adolf vállalkozó. Éljen Lichtenstein főmérnök, éljen Farkas vezetőmérnök, éljen Sztajity Ljubomir főpallér, éljenek az összes munkások!
