Volt egy viszonylag nyugodt időszak, amikor vitathatatlanul a haladás volt jellemző a társadalmi élet minden szintjén.
Rosszat sejtetett a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság, amelyet valahogy sikerült „legyűrni”, ám nem végérvényesen. Még akkor számos helyről érkezett figyelmeztetés, hogy a válság nem múlott el, s hogy előbb-utóbb kiújul, méghozzá sokkal, sokkal súlyosabb formában… És ki is újult... Véletlen? Véletlen, hogy ez a háború épp most robbant ki?
Lapozzunk csak vissza! A bajok sorát a madárinfuenza-járvány indította, majd következett az afrikai sertéspestis, globális piaczavart okozva.
Két évvel ezelőtt a Covid-járvány keserítette meg az életünket. Sohasem felejtem el a kezdetet, 2020. március 15-ét, a rendkívüli helyzet bevezetését meg mindent, ami azzal járt. Komolyan fogtam fel a figyelmeztetéseket: egy ideig még az utcára sem szagoltam ki. Jól emlékszem, az utakon alig akadt jármű, a buszok üresek voltak. A járvány csillapodik. Ezt arról lehet megneszelni, hogy az emberek már nem félnek, mint a kezdetkor, maszkot még a buszban sem hordanak. A vakcinázási kedv pedig folyton gyengül. Olyannyira, hogy ezen még a propaganda sem tud segíteni: a beoltottak száma manapság is alig haladja meg a lakosság felét.
Mindezek után eltűnődöm, hogyan fordulhatott néhány röpke év alatt az emberiség sorsa ekkorát, mégpedig rossz irányba? Véletlen? Aligha!
