Csokoládéval engem még gyerekként sem nagyon lehetett lekenyerezni, inkább szerettem a tortát és kalácsot, egyedül a Tobleronét nem utasítottam soha vissza. Nem lepődtem meg ezért, hogy annak idején rajtam kívül már szinte mindenki tudta, hogy a 300 grammos Milka csoki drágább, mint a három darab 100 grammos. Nem nagyon fordul elő, mert nem is igazán logikus, hogy a nagy csomagolás mértékegységenkénti ára nagyobb legyen, mint a kicsié, de a Milkával éppen így volt.
A napokban egy egészen más árucikk esetében a túlméretezett fordítottjával találkoztam. Feladatba kaptam, hogy vegyek egy bizonyos márkájú 1,5 literes, enyhén szénsavas ásványvizet, ami ugyan újabban csak 1,35 liter, de azért megtartotta az eredeti árát, vagyis ravaszul 10 százalékkal drágult. Ilyesmin az ember már fenn sem akad, viszont amikor leemeltem a polcról, látom, egyel lejjebb kisebb csomagolás is van. Ugyanaz a víz, fél literes műanyag palackban. És most következik a furcsaság, a fél literesért parára pontosan annyit kérnek, mint az 1,35 literesért!
