A divatcsiholók minden decemberben „kijelölik” a következő év (esetleg évszak) színét, amely tónusok aztán elárasztják a ruhaboltokat, és menetrendszerűen vásárlási lázba hozzák a hölgyeket. Az idei divatszín a very peri lett (a trendcsináló Pantone leírása szerint dinamikus kék ibolyavörös élénkítő beütéssel), valójában a lila egy árnyalata. Szerintem azonban a kék-sárga menőbb lesz, azaz máris az. Sportolók, celebek előszeretettel viselnek magukon vagy az általuk használt tárgyakon kék-sárga festésű szívecskéket, masnikat, szalagokat... bármit, ami az ukrán lobogó kék-sárga tónusaival azonos.
Az ukrán konfliktus folytán egyszeriben divatossá lett az empátia is, az onnan menekülőkkel való szolidaritás. Látszólag még az idegengyűlöletet propagálók köreiben is gyökeres paradigmaváltás történt. Nincs már napi szintű migránsozás, mindenki a bajbajutottak megsegítésének fontosságát hangsúlyozza. Mintha a kollektív tragédia kollektív katarzist generált volna.
Kéreti magát azonban a kérdés: szociálpolitikai, jogi, erkölcsi, humanitárius... vagy bármely más síkon mi a különbség egy (100, 1000 vagy 100 ezer...) – a háborús borzalmak elől menekülő – afganisztáni, szudáni, iraki... ember és az Ukrajnából szintén ugyanezen okból menekülő ember között?
