Amióta feloldották a járványintézkedéseket, megnőtt az utazási kedv, és újra vannak olyan városközi járatok, amelyekre nehéz jegyet kapni.
A hétvégén Belgrádból szerettem volna eljutni Szabadkára, de elkéstem, mármint hiába érkeztem a buszpályaudvarra jóval a menetrend szerenti indulás előtt, jegy már nem volt. A következő járatra válthattam csak, ami másfél órával később indult (még jó, hogy viszonylag gyakran vannak buszok a két város között). Mit tehet az ember ennyi idő alatt, arra nem elég, hogy hazamenjen, arra meg sok, hogy a váróteremben töltse, hát egy kávé vagy sütemény mellett gyorsabban múlik az idő.
A pályaudvaron a kávézó-cukrászda pedig olyan, mint egy átjáróház, egymás után jönnek-mennek az emberek. Ki pénzt kér valamilyen nemes ügyért, ki pedig parfümöt árul, vagy elektromos borotvát, orrszőrzetvágót…
– Testvérem, kell cvikker? – lépett az asztalunkhoz egy férfi, vállán sporttáskával, kezében néhány napszemüveggel.
– Nem – érkezett a válasz.
– De lopott, testvérem – emelte az értékét a portékának, jelezve, eredeti minőségről van szó.
Hiába, a marketing a legfontosabb, egy jó reklámszöveggel mindent el lehet adni. Az utazási kedv növekedésével pedig, úgy tűnik, a „biznis” is újra fellendült.
