Lappangva, mint egy alattomos betegség, úgy húzza pénztárcánkat az infláció. Nem is győzzük követni, hány ízben és milyen mértékben növekednek az árak, csak az egyre nagyobb és nagyobb közműszámlák végösszegén marad tátva a szánk. Nem is volt oly hideg, a hónap elején még szép pluszokat mutattak a hőmérők, de az idén novemberre a gázszámla összege csaknem akkorára rúgott, mint tavaly a leghidegebb hónapok egyikében. Az elszámolásban azóta volt egy kis módosítás, volt egy kis árkorrekció, a globális világgazdasági trendekkel való összehangolás, növelésre növelés, és a végén akkora lett az összeg, amelyet nem tud fedezni egyetlen bérrobbanás, nyugdíjpótló 20 000 dinár vagy a középiskolásoknak kiosztott 10 000 dinár sem.
A villanyszámlák körül is valami gond van. A hónap harmadik harmadában fogtak csak hozzá a kézbesítésükhöz, noha a villanygazdaság illetékesei azt állítják, a közvállalat informatikai rendszerét ért hackertámadások ellenére valamennyit idejekorán átküldték a postásokhoz. Azok viszont nem sietnek a kiosztással! Nem tudni, a harapós kutyáktól félnek, vagy inkább a lakosság szitkozódásától, hogy ismét magasabb díjszabás szerint kiállított számlák érkeznek.
A fizetések pedig csak kullognak, egyre lassuló lépteikkel már versenybe sem szállhatnak. Lemaradnak, mint a borravaló.
