Az ember lánya akaratlanul is sok mindent megtanul, elsajátít vagy átörököl édesanyjától. Idővel aztán észreveszi, hogy a saját lánya szerelmi bánatát ugyanazzal a zsákkal és folttal próbálja enyhíteni, amellyel az ő lelkét is bestoppolta az anyai aggodalom. Az évek előrehaladtával ugyanilyen hangsúlyt kap a korsó és a kút története, de értelmet nyer a csöbör és a vödör is.
Az élet nagy bölcsességei mellett pedig már a fakanál is éppúgy táncol a kezében, mint hajdanán az anyja konyhájában. Itt tanulta meg szabályosan használni a habverőt, jó szögben tartani a krumplihámozót, vagy megfelelő hőfokra állítani a sütőt. Egyértelművé vált számára, hogy a csapból víz folyik, és hogy a romlandó ételeket a frizsiderben tároljuk.
Aztán egy szép napon a hús, a paprika és a tej mellől kisétál az államelnök. A sci-fibe illő jelenettel megerősíti, hogy a csapból is ő folyik, és még „logikus” magyarázattal is szolgál a megjelenésére. Nem csoda hát, hogy a sütő mellé roskadt leányzó megkérdőjelezi mindazt, amit édesanyjától tanult: aggódva figyeli a habverőt, a krumplihámozót és a fakanalat. Közben pedig azt is megkérdőjelezi, hogy valaha is eltörik az a kútra járó korsó. Ahogyan azt is, hányszor kerülhet még csöbörből vödörbe az ember lánya...
