Hamarosan el kellene kezdeni böjtölni, nekem viszont folyamatosan azon jár az agyam, mi lesz a húsvéti sonkával, kolbásszal. Az óév utolsó napjaiban elmentem a hentesemhez, akitől elkaptam egy malac teljes belsőségét, úgyhogy töltött káposzta helyett savanyúlevessel gyógyítottuk a gyomrunk bajait. Meglepetésemre azonban csak két malac volt elkészítve nála a szilveszteri dáridóra, az egyébként szokásos több tucat helyett. Ennek az oka nem az, hogy leszoktunk volna az ünnep egyik legjobb étkéről, hanem annak az árában kereshető, mint ahogy azzal kapcsolatban is panaszkodott, hogy a közelmúltban két disznóért 80 ezer dinárt fizetett, s bizony a szokásos helyett csak imitt-amott lóg nála szalonna, kolbász. A nagyobb gond a sonkákkal lesz. Elmondta ugyanis, teljesen bizonytalan az ára, s ahhoz óriási befektetésre lenne szükség, hogy a kádakban tucatszámra sózza a sonkákat. Mert, mi van akkor, ha történetesen két hónap múlva lemegy az ára?! Akkor bizony nem lehetne annyiért árulni a portékát, így számítása szerint ingyen dolgozna az egésszel.
Vágjunk disznót? Ne vágjunk? Várjunk egy kicsit? Ne várjunk? Ezekre a dolgokra Szerbiában nyilván csak néhány ember tudja a választ, azok, akik ezt az egész galibát okozták. Azok, akik már nyáron tudták, mennyi lesz a tőkehús ára, azok, akik inkább külföldről hozzák be tonnaszámra az olcsó fagyasztott sertéshúst.
Aztán lehet, hogy rossz döntést hozunk, lehet, hogy sokezer dinárral többet fizetünk, de enni viszont kell. Lehetőleg nem olyan terméket, amiben fogalmunk sincs, mi van. A minőséges füstölt sonkából pedig nem engedünk!
