„Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra./Úgy is tudom, hogy rólam folyik a pletyka, a pletyka.”
Nahát, most kiderült, hogy a magyar nótában megörökített, padon ücsörgő nénik bölcsek voltak, a hosszú élethez, a kiegyensúlyozott öregkorhoz hozzátartoznak a társas kapcsolatok is. Az egyik nevadai építészeti pszichológus szerint – már ilyen is van! – a magányosan az erdőben, a semmi közepén álló ház nem jó megoldás. Az ideális otthon olyan, amely arra is lehetőséget nyújt, hogy legyen kapcsolatunk a szomszédokkal, legalább pár mondatot válthassunk ezekkel a felületes ismerősökkel is, a teraszunkról szóba elegyedhessünk a járókelőkkel, kutyasétáltatókkal, figyelhessük a ház előtt zajló forgalmat, és közben még jó levegőn, napfényben is vagyunk. A jó otthon az – állítja a szakember –, ahol az ablakon, teraszról kinézve látunk legalább néhány fát is, tehát közel vagyunk a természethez, és természetesen közel vagyunk más emberekhez is.
Na, ezt tudták a valamikori öregek! A mai fiatalok meg jobban teszik, ha elkezdenek legalább köszönni a szomszédoknak, akik mellett évek múltán is némán, a szemkontaktust gondosan kerülve surrannak el.
