Nem vagyok egy bosszankodós típus, de a múlt héten azért sikerült bosszankodáson kapnom magam. Az történt, hogy kitaláltam, menjünk át Szegedre moziba, utána pedig ne jöjjünk haza, hanem keressünk egy szállást Mórahalmon, aludjunk ott, és másnap fürödjünk egyet. Azt hiszem, öt évvel ezelőtt csináltunk legutóbb egy hasonló kirándulást, és az én fejemben az akkori árak lebegtek. Persze tisztában voltam azzal, hogy azóta minden megdrágult, de azért azt nem gondoltam volna, hogy száz euró alatt nem nagyon találok négyünkre egy éjszakára egy szobát. Ennyiért már a horvát tengerpart legszebb részén is lehet szállást találni – állapítottuk meg, és nem aludtunk ott. Bosszantott ez az egész, mert szívesen mozdultam volna ki ilyen módon, de ami sok, az sok. Persze nem maradtunk itthon, csak mozi után este hazajöttünk, másnap meg visszamentünk a fürdőbe. Mindkét nap átléptük tehát a határt, ami szerencsére minden alkalommal kegyes volt hozzánk. A szállásra kiadott száz euró egy részén meg boldogan vettünk a könyvesboltban mindenkinek könyvet, és azóta is azokat olvassuk.
