Vannak dolgok, melyekre eleve számítani lehet. Szabályos időközökben újra és újra megtörténnek. Van, akinek ez idegesítő, másokra kimondottan nyugtatóan hat. Biztos pontot jelent, amire támaszkodni lehet, és ami bizonyíték, hogy az élet nem egy átláthatatlan káosz.
A szocialista időkben például bizonyossággal számíthattunk arra, hogy a lapunk címoldalán az aratás első napján öles betűkkel Kezdődik a kenyércsata címet találunk, és évtizedeken át nem csalatkoztunk. Jó ideje már egészen biztos, hogy az utolsó márciusi hétvégét megelőző napokban csaknem minden média, meg nem nevezett orvosokra és kutatásokra hivatkozva, felhívja az olvasói figyelmét, hogy az egészségével kapcsolatosan milyen komoly veszélyek leskelődnek rá a nyári időszámítás kezdetén, az óra átállítása következményeként.
Az aggodalomra, természetesen, semmi ok, egy óra ide vagy oda, a szervezetnek nem jelenthet komolyabb megpróbáltatást. Mi lenne ugyanis mindazokkal, akik foglalkozásukból kifolyólag hetente váltanak több időzónát, gyakran nem is csak egy-két óra eltéréssel. Elvégre számos szerbiai, a nyári-téli átállást nem is számítva, saját tapasztalatból tudja, hogy egy óra meg sem kottyan. Én még senkit sem hallottam panaszkodni nyaralásra utazva a görög határon, hogy belebetegedett, mert a másik oldalon egy órával előbbre járnak.
