A játék szó hallatán könnyedségre gondolunk. Gyakran emlegetett szlogen, hogy az élet egy játék. Úgy tűnik, így könnyebben át tudjuk vészelni a nehézségeket, még azokat a jelenségeket, élethelyzeteket is, amelyek cseppet sem nevezhetőek játéknak. Ha játéknak nevezzük azt, ami nem játék, talán azt is jelentheti, hogy nem fontos az egész. Mert e címke által felmentjük magunkat néhány felelősség alól. Van, aki a munkáját is játékként végzi, mert élvezi, szereti, csak az a kérdés, hogy ez esetben meddig tart ez az önfeledt érzés. Mert ha muszáj játszani, s már elment a kedv, az veszélyes.
Vannak, akik a gyereknevelésbe igyekszenek becsempészni némi játékosságot, hiszen a gyermek feladata is maga a játék.
De mi is a játék? Kreatív megnyilvánulás, önfeledt szórakozás vagy valami más? Mérő László matematikus, pszichológus és játékfejlesztő szerint a játék attól játék, hogy akkor vetsz neki véget, amikor akarsz.
Úgy tűnt, könnyen és gyorsan megírom ma délelőtt ezt a röpke jegyzetet. Játékosan. De most, amikor mindössze tizenöt perc áll rendelkezésemre, mielőtt játékos hangulatban felkészítem a fiamat az iskolába, játszva kiviszem a szemetet, bevásárolok, elmosogatok, majd munkába sietek, a tevékenység közepe táján kiderült, hogy nincs semmi játékosság abban, hogy az utolsó percre maradt az írás. Ki rontotta el a játékomat?
