Tavaszhó. Szent György hava, szelek hava. Április megnevezéseiben a hónapra jellemző minden fontos tudnivaló benne van.
A megújhodás idejében járunk. Megérkeznek a fecskék, a gólyák, a vándormadarak. Megszólalnak a békák és a pacsirták. Virágba borulnak a rétek, kirügyeznek a fák.
Ekkor indultak meg a földeken a munkák, a gazdasági esztendő kezdetének György napját (április 24.) tartják még ma is. Időjóslásban és népi hiedelmekben sem szűkölködik április. Az említett Szent György naphoz kapcsolódó szokás volt valamilyen tüskés zöld ágat tenni a kapukra, hogy a boszorkányok elkerüljék az ott lakókat. A szerelemvarázslásban jártasak pedig hajnalban harmatot szedtek, hogy bőség, szépség és gyermekáldás szálljon a házra.
Az áprilisi esőzés kergeti a fagyot, tartja a mondás, és a gazda örül az esőnek, mert az évszázados tapasztalat szerint, ha esős az április, bő lesz a termés.
Az Irén napi (április 6.) eső azonban szűk esztendőt jelez. Ám ha a cseresznyefa virágba borul Tibor napján (április 14.), gazdag lesz a szőlőtermés.
De minden bohósága és kiszámíthatatlansága ellenére a megtisztulás, az újrakezdés, a reménnyel teli hit hónapja.
