Sosem szerettem a muskátlit, és a mái napig nem sikerült megszeretnem. Ennek ellenére, talán mert ez a legkézenfekvőbb megoldás, a teraszunkra már az új házba való beköltözésünk évében vettünk néhány muskátlit. Mivel sosem foglalkoztatott a gondozása, és igazság szerint nem is olvastam utána, az első év őszének végén a virágaink elpusztultak. Következő tavasszal újra vásároltunk néhány cseréppel, de ezúttal okosabbak voltunk, és télire fagymentes helyre, a pincébe raktuk a növényeket. A muskátlik túl is élték a telet, és most azon gondolkodom, hogy szedjem-e össze a bátorságomat, és rakjam ki a növényeket, vagy hagyjam még egy kicsit nyugalomban őket. Látom rajtuk, hogy már vágyakoznak a friss virágföldre, a napfényre és a melegre, az új hajtásaik már elkezdtek növekedni, de én még mindig tanácstalan vagyok. Az éjszakai lehűlésektől még mindig féltem őket, és hiába tudom, hogy már itt a tavasz, és az internetes előrejelzések szerint már nem kell félni a fagytól, valami arra ösztönöz, hogy óvatos legyek. Már a naptárnak sem hiszek.
