Sokszor haragudtam, amikor kritikusan, negatív kontextusban emlegették, mindenekelőtt a nyugati országokban az oda látogató, balkáni turistákat, vendégmunkásokat. Nem gondolom ugyanis, hogy éppen ezek az országok lakói lennének a legrosszabbak. Számos ismerősöm találta meg a jobb életet, a boldogulást külföldön, és biztos vagyok benne, hogy nem a jelenlétükkel, viselkedésükkel hívták fel magukra a figyelmet, hanem a szorgalmukkal.
A közelmúltban azonban megtapasztaltam, mire is gondolhatnak azok, akik kritikát fogalmaznak meg. Nemrégiben Görögországban, az Athosz-félszigeten található Szent Hegy körüli hajóúton volt alkalmam részt venni, majd pedig a Hilandar-kolostorhoz tartozó Kakovo templomot meglátogatni. A vallási témájú út során már az oda vezető úton kiderült még a buszban, hogy az előzékenységet, a toleranciát és a türelmet kevesen gyakorolják a turisták közül, a görög, bolgár, orosz és a szerb szerzetesek földje körüli utat meg inkább kikapcsolódásnak élték meg, bikinifelsőre vetkőzve hajóztak azok közül néhányan, akik egy-egy kolostor láttán keresztet vetettek. A templomban pedig azzal, hogy majdnem összeverekedtek a gyertyákért (megjegyzem 60-70 év felettiekről van szó), bebizonyították a vallási értékeket sem ismerik.
Érzelmileg felkavaró élmény volt.
