Most már Újvidéktől északra kell óvatosnak lenniük azoknak, akik a vasúton kelnek át, minthogy megkezdődtek a munkálatok a gyorsvasút Újvidék–Szabadka szakaszán. Sok-sok kilométer, csaknem 50 új létesítmény, és ki tudja, mi minden kiépítése vár a munkásokra. Aki kipróbálta az új járatot Belgrádtól Újvidékig, tapasztalhatta, nem kis igyekezet, nem kis tudás, és nem kevés pénz kellett ahhoz, hogy itthon is „megtapasztaljuk” a zakatolás nélküli, szinte rezzenéstelen, suhanó utazás élményét, ami – talán nem túlzás állítani – a jövőbe repít.
Igaz, röpke 33 percre. Utána zuhanás vissza, a valóságba. Merthogy amíg egyik helyen építünk, addig a másikon rombolunk. Szó szerint. Nehéz megkerülni azt a gondolatot, még a hihetetlenül kényelmes száguldás közben is, hogy a kb. 80 kilométernyi gyorsvasút több éves megépítésével szinte párhuzamosan ötször annyi, nevezetesen 435 km régi sínpár megsemmisítése kezdődött meg. Főleg Vajdaságban. Mert hasznavehetetlen, működése és karbantartása nem kifizetődő, felújításának semmilyen gazdasági indokoltsága nincs.
Hogy miért nem lehetett megőrizni, általa olcsóbbá tenni az áruszállítást, fokozni a tömegközlekedést az elmúlt évtizedekben…
Valóban, miért is?
