A hatvanas évek elején a felsőhegyi ifjú lányokat és fiúkat a Zentáról falura kijáró ismert Pesti Mihály tánc- és illemtanár oktatta klasszikus táncokra. Akkoriban még nem volt aszfaltozott bekötőút Felsőhegyre. A sáros utcákon csak szekereken, kocsival-lóval lehetett ősszel és télen közlekedni. A tánciskolát általában az őszi munkák befejeztével, a téli hónapokban tartották meg a Szövetkezeti Otthonban.
A táncoktató Pesti Mihály sínbusszal járt Zentáról Felsőhegyre. A faluszéli vasútállomástól 15-20 percet kellett gyalogolnia a Szövetkezeti Otthonig, ahol már nagy csapat fiatal várta. Este, a táncórák után ugyancsak gyalogosan indult vissza, hogy elérje a Szabadkáról érkező utolsó esti sínbuszt. Általában a temetőn keresztül vezetett az útja, kerülte a sáros utcát. Egy alkalommal a falusi legények elrejtőztek a temetőben, sötétben várták a tánctanárt, hogy ráijesszenek. Pesti Mihály nem vette észre a temető sötétjében lapuló suhancokat, akik váratlanul a nyakába dobtak egy száraz koszorút, majd eltűntek a sírok között. Azt már nem láthatták, hogy mennyire rémült meg a tánctanár, de mindenesetre jót mulattak a csínytevésen.
