Ezermesterként dolgozott egész életében. Megvett egy mosókonyhát egy hatemeletes épület tetőrészében, és saját kezűleg garzonlakássá alakította. A tetőre nyíló falat lebontotta, teraszajtót szerelt be, korlátokat hegesztett, a tetőrészt kisebb erkéllyé alakítva át. Technikai tapasztalatának köszönhetően tudta, ösztönösen érezte, hogy mit bír el a konvertált tetőrész, és mit nem. Aztán megszorult, eladta a lakást, az új lakó „beruházásként”, bérbe adás céljából vette meg azt. Azonnal megparancsolta melósainak, hogy a korlát helyett emeljenek falakat, és alakítsanak ki a terasz helyén még egy szobát. Beruházónk megbukott, eladta a lakást, az új-új lakó pedig fázott a fűtés nélküli, új szobácskában. Egy sok száz kilós termoakkumulációs kályhával, és súlyos, három üvegrétegű ablakokkal oldotta meg gondját. Úgy hozta a sors, hogy el kellett költöznie, az új-új-új lakónak pedig valóban zseniális ötlete támadt: A gyönyörű kilátású, hatalmas ablak alatt jacuzzi hidromasszázs kád, ez aztán az élvezet! A hátborzongató, hipotetikus mese gyakori, újvidéki forgatókönyv alapján íródott. A leírt „terasz” valós, létezik, jövőbeni mélybe zuhanása folyamatának most érkeztünk a második pontjához: a mesterember már eladta új lakását, a mindenféle engedély és műszaki ellenőrzés nélkül kialakított, illegális erkéllyel együtt.
Az, hogy egy épület összeomlik-e, vagy hogy leszakad-e egy része, átláthatatlanul összetett, éveken, akár évtizedeken keresztül húzódó, az emberi kapzsiság és butaság ötvözeteként kiteljesedő folyamat végeredménye.
