Senki a világon nem tudja úgy elkészíteni, ahogyan a nagymamám tudta, hangzik el sokszor egy-egy hagyományos étel kapcsán, amely a különleges, semmivel össze nem téveszthető ízvilága mellett a hozzá kapcsolódó élmények felidézésével is kecsegtet, visszahozva számunkra gyermekkorunk illatait, ízeit és hangulatát is. És bármilyen különleges is egy-egy hagyományos alapokra épülő gasztronómiai újdonság, leginkább mégis azt a régit, azt a megszokottat keressük benne, még akkor is, ha nyitottak vagyunk az újdonságok iránt.
Sokakhoz hasonlóan magam is úgy vélem, hogy senki a világon nem tudott olyan finom bejglit készíteni, mint a nagymamám, és bár olykor szívesen kipróbálok új ízkombinációkat is, a bejgliről mégiscsak az általa készített diós, kakaós és mákos töltelékű jut először eszembe.
A hagyományos és az újszerű kettőssége az idei év bejglije versenyen is megvalósult, ugyanis külön kategóriában versenyeztek a hagyományos diós és a hagyományos mákos bejglik, valamint az ínyencségek. Az utóbbiak között az aranyérmet egy aszalt szilvás, vörösboros, diós, valamint narancs- és citromhéjjal, fahéjjal és szegfűszeggel ízesített birsalmasajt-töltelékes, hagyományos pozsonyi tésztával készült különlegesség kapta. A szervezők elmondása szerint a hozzávalók közül az idén a sláger a pekándió, a füge és a vörösbor volt, népszerűnek bizonyult a fekete cseresznye, az áfonya, a meggy, a pisztácia és az aszalt szilva, ugyanakkor előfordult a birsalma, a csipkebogyó, a sütőtök, a cékla és mangó is.
A maga módján mindegyik izgalmasan hangzik, így ha éppen nem tudjuk eldönteni, hogy valamelyik hagyományos vagy valamelyik újszerű töltelékkel ízesítettet készítsük-e el, a legbiztosabb az, ha megsütjük mindkettőt, jó bejgliből ugyanis sosem elég!
