Szeretek külföldiekkel ismerkedni, kifejezetten keresem a társaságukat, hiszen mindig is érdekelt, hogyan élnek, miképpen látják a világot a bolygó más részein. Olykor olyan szokásokkal is megismerkedhetek, amelyek felénk nehezen értelmezhetőek. Egy budapesti bárban futottam össze a Délkelet-Kínából nagy utazásra indult Csojjal, aki azzal nyitotta a beszélgetést, hogy tetszik neki a klubzene, ami ezen a helyen szól.
– Igen? Kínában nem játszanak ilyeneket? – kérdezem.
– Csak a diszkóban. Viszont oda csak a gazdagok járnak, 15 eurónak megfelelő összeg a belépő – közli lemondóan.
– Hát hova járnak az olyanok, mint te?
– A karaoke klubba!
– Na, és az hogyan működik?
– 3 euróért 3 órán át énekelhetek.
– Ezen a helyen is van karaoke, nem próbáljuk ki?
– De hát itt mások is vannak!
– Miért, Kínában nincsenek?
– Hát ott egyedül vagyok a fülkében.
– Na várj, elmennek az emberek a karaoke klubba, ahol mindenki egy külön kis szobában saját magának énekel, amit senki nem hall, aztán a végén meg hazamennek?
– Igen.
