Műanyag. Egy szó, amely elsőre nem, de második értelmezésre önmagában ellentmondásnak tűnik. Az anyag fogalma mindent felölel, ami szilárd létező, tömege van, kézzelfogható, és tárgy épülhet belőle. Teret tölthet ki, több érzékszervünk által érzékelhető, mérhető súlyú. A földön minden, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, anyag. A műanyag ennél sokkal specifikusabb kategória, bár az anyagok közé tartozik. Mi választja el a természetes, „rendes” anyagot a műanyagtól?
Bármeddig bontjuk vissza a családfát, csakis a szándékos emberi alkotást találhatjuk mint egyetlen különbséget. Ezzel azonban roppant veszélyes dolgot állítunk. Ha a műanyag nem valódi, természetes anyag, akkor kitalálója és megalkotója, az ember és annak működése, életmódja sem valódi, természetes létező, amely szervesen következik a földi létezésből, életből. Ha az embert a földi élet természetes részeként tekintjük – lehet másképp? Talán igen. Akkor a műanyag előtt ki kell törölni a „mű” szót, hiszen más élőlények létezésének (mellék)termékeit sem tekintjük műnek, szervetlennek. Ha viszont az embert egyfajta anomáliaként értékeljük, amely ellenemegy a bolygó, élet, természet stb. alapvető rendjének és meghatározottságainak, akkor az anyag elé illesztett „mű” szó is jogos és érthető.
Csakhogy ebben az esetben az emberrel is van egy kis gond.
