Gyerekkoromban volt egy csomó állat a családban, hiszen falun élünk, de nem igazán törődtem velük. Szívesen fogyasztottam, ennyi. Most viszont idősebb vagyok, és azon kaptam magam, hogy az én udvaromban is tyúkok kapirgálnak. Praktikus haszna is van a dolognak: koncentrátummentesen etetem őket, plusz kapirgálnak az udvarban, ezért egészséges húst és tojást fogyasztunk. Mivel szépen tojnak, ezért adok el tojást az ismerősöknek, így mondhatni, megkeresik maguknak a kajáravalót. De a praktikus okok mellett arra is rájöttem, hogy szívesen foglalkozom velük. Szedem nekik a zöldet, keverem be a darát, mozsárban töröm a kiszárított halszálkát és tisztítom az ólat. Ez utóbbit lehet, hogy kicsit gyakrabban is kellene. Egyedül akkor vagyok bajban, amikor vágni kell őket, mert kedvelem őket. Igaz, ezzel is megbirkóztam, hiszen a tőlem telhető legkíméletesebb módon teszem. Jobb így, mintha bérvágásban valaki ismeretlen tenné. Szóval, jószágtartó is vagyok az újságírás mellett, és idei terv, hogy a kertet is felfuttatom kicsit. A saját nevelésű grillcsirke mellé saját termesztésű sült krumpli és saláta az igazi.
