Albek József és húga, Albek Anna is a kézilabdának szentelte az életét, ám míg Anna a magyar válogatottban szerepel, József az osztrák nemzeti csapatot erősíti. A Vajdaságból induló játékos pályafutása a Nemzeti Kézilabda Akadémiától (NEKA) Grazig vezetett, és most újabb lépés előtt áll. Interjúnkban a döntéseiről, a külföldi karrierről és a családi támogatás fontosságáról beszélgettünk.
Hogyan találtad fel magad a NEKA-n?
– Egészen jól sikerült a beilleszkedés, mert a húgom is ott volt velem, ami sokat segített. Ráadásul több csapattársam is Alsóörsről került a NEKA-ra, mivel előtte ott játszottam. Ezért sok ismerős vett körül, ami könnyebbséget jelentett.
Hogyan tekintenek a vajdaságiak erre a lehetőségre?
– Azt hiszem, a vajdasági játékosok számára hatalmas előrelépés, ha lehetőségük van bekerülni egy ilyen képzési rendszerbe. Számomra is nagy megtiszteltetés volt, amikor először a Veszprém Akadémiára meghívtak. Akkoriban a NEKA még nem létezett, de ott döntöttem el, hogy profi szinten szeretnék kézilabdázni.
Miért döntöttél úgy, hogy külföldön folytatod a pályafutásodat, és miért éppen Graz lett az állomásod?
– Amikor a húgommal a NEKA-nál voltunk, édesanyám Bécsben dolgozott, édesapám pedig otthon maradt Szerbiában, Adán. Emiatt a családunk nagyon megosztott volt, ritkán láttuk egymást. Közösen döntöttük el, hogy Grazba költözünk, mert itt adott volt a lehetőség a kézilabdázásra, ráadásul a magyar határhoz is viszonylag közel van. A családom is úgy látta, hogy hosszú távon külföldön lenne jobb jövőnk.
Az osztrák bajnokság mennyiben más, mint a magyar vagy a szerb?
– A szerb bajnoksághoz képest az osztrák ligában kiegyensúlyozottabb a csapatok szintje. Magyarországon viszont több pénzt fordítanak a sportra, így a klubok is professzionálisabb környezetet tudnak biztosítani a játékosok számára.
Mi volt a legfőbb szempontod, amikor az osztrák válogatottság mellett döntöttél?
– A magyar juniorválogatottban kezdtem, de miután Grazba költöztem, egy idő után már nem hívtak vissza. Amikor elértem a felnőttválogatott szintjét, az osztrák szövetségi kapitány felkeresett, hogy lenne-e kedvem az osztrák válogatottban játszani. A magyar vagy a szerb válogatott részéről nem volt semmilyen megkeresés, így ezt a lehetőséget láttam a legjobb döntésnek a karrierem szempontjából.
A döntésedet megkönnyítette, hogy már évek óta Grazban éltél?
– Igen, mindenképpen. Jól beszélem a nyelvet, itt alakítottam ki a kapcsolataimat, így sokkal egyszerűbb volt ezt a döntést meghozni.
Hogyan reagált a családod és a barátaid?
– A családom maximálisan támogatott, különösen a húgom, akivel nagyon jó kapcsolatban vagyok. Örültek, hogy beválogattak, sőt a világbajnokságon is kerettag voltam, ráadásul pályára is léphettem.
Számítottál rá, hogy emiatt kritikák is érhetnek?
– Szerbiából nem, hiszen már 13 évesen elszakadtam az ottani kézilabdától. Magyarországról vártam némi kritikát, de ez végül elmaradt. A világbajnokságon kaptam pár kérdést a döntésemről, de ezek sem bántó vagy elítélő hangvételűek voltak, inkább kíváncsiságból fakadtak.
Gondolkodtál valaha azon, hogy visszatérsz Magyarországra vagy Szerbiába klubszinten?
– Természetesen elgondolkodtam rajta, hiszen ez az utolsó szezonom Grazban. Magyarországról is érkeztek megkeresések, többek közt a NEKA részéről is, de egyelőre nem látom reálisnak a visszatérést. Jelenleg svájci és német klubokkal tárgyalok, a következő időszakban döntöm el, hol folytatom a karrierem.
