Lassan három évtizedes hagyomány, hogy május 1-je alkalmával bevonulunk az erdőbe legalább három napra a régi barátokkal. Mostanra természetesen már a gyerekek is kísérik az olyan napközbeni eseményeket, mint a sütés-főzés, pecázás, fagyűjtés, tüzelés.
Éjszaka, mikor már csak a felnőttek maradnak, mindig teszünk egy sétát a közeli üdülőtelepen. Azt, hogy ez már egész más, mint annak idején, tudjuk. Most azt állapítottuk meg, ez már valószínűleg nem is változik.
A buli mindig a majális velejárója volt a füsttel, a rostélyossal és néhány kullancscsípéssel együtt. Főleg kortárs diszkózene, aztán elektronikus műfajok, rock- és punkmuzsika vegyítésével állt össze a majálisi hangkaotika.
Ha most az üdülőtelepen sétálunk, azt vesszük észre, hogy előretört a turbofolk és a „hegyitangó”. Éjszaka néhány víkendház előtt a déli területek rendszámtáblás autói álltak, és morcos kidobók őrizték a békét. Így mutatták: ez a majális már egész másról szól. Itt nem arról van szó, hogy megyünk és ismerkedünk. Az egyik fél azt szeretné bizonyítani az őrületes hangerővel, ki az úr a háznál, és erről mi se feledkezzünk meg!
