A csillagászati tavasz március 20-án kezdődött el a tavaszi napéjegyenlőséggel, amikor a nappal és az éjszaka hossza gyakorlatilag azonos volt. A naptári tavaszt viszont március 1-jétől számítjuk, a meteorológiai tavasz pedig az időjárás enyhülésével, felmelegedésével és a növények virágzásával kezdődik. Én viszont mindezt figyelmen kívül hagyva onnan számítom a tavasz kezdetét, amikor nem kell begyújtanom a cserépkályhába, és a szobában fűtés nélkül is elfogadható a hőmérséklet. Emiatt nálam teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor köszönt be a tavasz. Hiszen volt már olyan esztendő, hogy még júniusban is be kellett gyújtanom, ha nem akartam fázni a szobában, mert kint annyira hűvös volt. Egyelőre még fűteni kell, ezért a sajátos évszakérzékelésem alapján nálam még mindig tél van, vagy legalábbis télutó, mert szerencsére fagy már nincs, bár még lehet. Azonban a nyilvánvalót, a természet újjászületését sem hagyhatom figyelmen kívül, hiszen a természetben zöldell a fű, virágoznak a gyümölcsfák és nyílnak a virágok, ami már egyértelműen a kikelet jele. Mégis számomra csak akkor jön el az igazi tavasz, amikor már melegebbre fordul az idő, és nem kell fűteni a házat, amit mostanság napról napra jobban várok.
