A napokban egy, a gyűlöletbeszédről szóló tanácskozásról volt szerencsém tudósítani. Az itt elhangzott előadások nagy része a világhálóval, azon belül is a különböző közösségi oldalakkal foglalkozott, hiszen manapság ezek a gyűlöletbeszéd legfőbb fórumai.
A fenti megállapítás helyénvalóságának alátámasztására elég, ha megnézzük a világhálón megjelenő hírek alatti hozzászólásokat. Főleg az orosz–ukrán háborúval foglalkozó bejegyzéseknél érdemes olvasgatni. Itt aztán a főleg név nélküli hozzászólók saját igazuk vélt tudatában válogatott szitkokat vágnak mindenki fejéhez, aki csak egy kicsit is más véleményen van, mint ők, miközben maguk sokszor éppen a leghajmeresztőbb álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjesztik. Bár az ilyen bejegyzéseknél előszeretettel szidják a médiamunkásokat, az újságíró, egy kommentelővel ellentétben, többször is meggondolja mit ír le, hiszen a szerkesztői elvárások mellett azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy jogszabályok és etikai előírások tömkelege vonatkozik rá.
Ennek tudatában nagyon ritkán olvasom a cikkekhez írt hozzászólásokat, a kommentelést pedig végképp kerülöm. A gyűlöletbeszéd persze ettől még nem tűnik el a világhálóról, de mentális egészségemet legalább ettől megkímélem.
