Az ember felnőttként minden kapcsolatát át tudja értékelni. Főleg ebben a mai világban, amikor sokszor a barátok távol kerülnek egymástól, hiszen egyik-másik a világ egy másik pontján találja meg a boldogulását.
Két éve nem tudtam rendesen megünnepelni a születésnapomat, hiszen a koronavírus javában tombolt még márciusban, és szigorúan éltek a korlátozások, mint a kijárási vagy a gyülekezési tilalom. Így idén csak annyit kértem a páromtól, hogy legyenek itt a barátaim, és végre együtt tudjak ünnepelni velük. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tényleg teljesülhet, hiszen a születésnapom a március 15-ei ünnepek után van, a húsvét pedig ritkán esik ennyire korai dátumra, így csak nagy ritkán látogatnak haza ebben az időszakban a barátok.
Egy szombati napon, egy fárasztó munkanap után azonban csoda történt: betoppantam a házba, és minden barátom itt fogadott. El sem akartam hinni. A nap végén csak azt hajtogattam, hogy ez volt életem legjobb születésnapja.
Az ember a 30-tól várta a nagy durranást, a hatalmas ünneplést, de számomra a 31 az új 30.
