Reggel meglocsoltam a virágaimat a teraszon, majd friss vizet vittem a kutyáim táljába. Ám amikor indulás előtt azt latolgattam, mit vegyek fel, nem a percekkel korábbi tapasztalatomra támaszkodtam, hanem az okostelefonomon néztem meg, hány fok van, és ennek alapján döntöttem el, milyen öltözék lesz a legmegfelelőbb. A déli órákban, amikor a főtéren eszembe jutott, még be kellene térnem az egyik boltba, nem a városháza toronyóráját néztem meg, hogy lesz-e rá időm, hanem a mobiltelefonomat halásztam elő a táskám oldalzsebéből. Közben megláttam, friss hírek érkeztek a telefonomra, ezek címeit is átfutottam. Este a technostresszről olvastam: a fogalom az attól való szorongást, félelmet rejti, hogy valamiből kimaradunk, ha egy pár órára nem ellenőrizzük az értesítéseinket és a hírfolyamokat. E félelem miatt töltünk időnként egészségtelenül sok időt a telefonunk, számítógépünk képernyőjének a bámulásával. A technostressz nem is annyira új jelenség: 1984-ben definiálták először, mint olyan tünetet, amely az információs túlterheléstől alakul ki és amely konkrét mentális, keringési- és idegrendszeri zavarokkal jár. Az elmúlt negyven év alatt méginkább függővé váltunk a kütyüktől, az információktól, úgyhogy a világ vezető egészségügyi szakemberei foglalkoznak a technostresszel. Nekünk pedig nem árt magunkba szállni, hiszen e téren is, mint mindenben az életben, az arany középút a legjobb.
