Most már mindenki előtt világos, hogy nemcsak az orosz invázió mozgatja az árakat, hiszen az égadta világon minden drágul. Van ebben a tendenciában jókora nyerészkedési szándék is – magyarázta egyik árus a másiknak a vasárnapi piacon, miközben gyors szemrevételezésem szerint az előttük levő portéka is épp ennek az „elméletnek” felelt meg.
Ám nem a saját portékájuk értékéről cseverésztek ráérősen, hanem – mint az lenni szokott – a máséról. Nevezetesen a használt autók árát kommentálták, ami talán kifejezettebben menetel felfelé, mint az új autóké vagy másé, vélekedtek. Azok az autók, amelyeket két éve még 5000 és 7000 euróért megvehettünk, most 6000–8500 euróba kerülnek.
Az elmúlt két év nagy nyomot hagyott az iparágon, szögezték le a kommentelők, a koronavírus-járvány, a szállítási gondok, a mikrocsipek mind körülményesebb gyártása és beszerzése, az orosz és az ukrán alkatrészek elmaradása…
Lám, mégis megkerülhetetlen lenne az orosz és az ukrán láncszem? Ha már így van, akkor talán az lenne a megfelelő kérdés: a háború milyen arányban járul hozzá az árak emelkedéséhez a megkerülhetetlen „kereskedelmi pszichológia” mellett, vagyis amellett, hogy valakik tudnak élni a helyzettel?
