Május végén volt az unokahúgom elsőáldozása, ami azt is jelentette, hogy felborult a családi nyugalom. Már két héttel az esemény előtt elkezdődött a lázas készülődés és a hatalmas tervek szövögetése. A testvéremék úgy döntöttek, az udvarban tartják meg az ünnepséget, hiszen sok vendéget hívtak meg erre a szép alkalomra. A nővérem egy hétig takarított, mosta az ablakokat, porszívózott. Sajnos az időjárás közbeszólt, hideg, szeles vasárnapra ébredtünk, ezért végül az ebédlőben terítettek meg. Az én feladatom volt, hogy vasárnap kora reggel elmenjek a tortáért. Mit ad isten, az autóm beadta a kulcsot, a sógorom sietett a segítségemre, és közösen sikeresen megoldottuk a feladatot: a hatalmas epres-vaníliás torta hazaszállítását. Felvettem az öltönyt, és indultunk is édesanyámékkal a templomba. Az unokahúgom csodásan festett a fehér ruhájában. A mise után együtt mentünk haza, és otthon már várt bennünket a terített asztal. Egy szónak is száz a vége, nagyon kellemes vasárnapot töltöttünk együtt, az unokahúgom sugárzott a boldogságtól, ez a nap biztosan életre szólóan megmarad az emlékezetében.
