A szabadságnak semmi köze a szabadossághoz. Nem korlátlan döntésszabadság, hanem őseredeti döntés, az a kezdeti szándék, ami megváltoztathatatlanul irányt szab és ítéletéül szolgál minden későbbi megnyilatkozásunknak, tettünknek.
Akarati megközelítésben ennyi a szabadság, értelmi szempontból pedig nem több, de nem is kevesebb, mint az önmagává válás képessége, joga és kötelezettsége. Az ember ezáltal az értelmi szabadság által válik személlyé: megismételhetetlen egyeddé.
Az értelmi és akarati jelleg az embernél összefonódik. Ezáltal alakul ki a szabadság intuitív és érzelmi töltetű megnyilatkozása: az előbbinél az ember őseredeti döntése, egyetlen akarása az, hogy önmagává váljon, vagyis hogy az önvalójával azonosuljon, a másodiknál önnön volta abban teljesül ki, hogy véghezviszi őseredeti döntését, vagyis az életküldetését.
Így a vallásbölcselet nyelvén. Egyszerűbben mondva pedig csak ennyi: légy magad, és sohase tedd mással azt, amit magadnak nem szeretnél!
