A minap azon töprengtem, hogy szükségünk volna egy háziállatra. Egy kis kedvenc kiválasztása azonban korántsem egyszerű feladat. Hiszen az életvitelünkhöz legmegfelelőbb állat érezheti jól magát az otthonunkban. Sajnos, ha nem tartózkodunk egész nap odahaza, értelemszerűen nem választhatunk olyan házikedvencet, aki egész napos odafigyelést és törődést igényel. Mint mindenki, mi is szeretnénk azonban, ha egy szeretetgombóc tenné szebbé a mindennapjainkat. Sok utánaolvasás és érdeklődés után megszületett a döntésünk. De biztosan tudunk-e ekkora felelősséget vállalni? Mégiscsak egy életről van szó.
Rémülten látom, hogy vannak szívtelen emberek, akik állatokat hagynak cserben és tesznek ki az utcára. Nem is értem, hogy lesz valakiből gazdi, akiben nem elegendő a felelősségtudat. Kinek van szíve állatok sorsát megpecsételni azzal, hogy földönfutóvá teszi őket?! Egy állat éppúgy odaadást, törődést és figyelmet igényel, mint mi mindannyian. Ne vegyünk azért kisállatot, mert a gyereknek ez minden vágya, ha pedig így is cselekszünk, neveljük gyermekeinket a tudatos állattartásra! Értessük meg velük, hogy egy házikedvenc sorsa a gazdája kezében van!
