A Felszabadulás sugárúton gyakran akad dolgom, ezért hetente többször is ott járok a vasútállomás közelében. Az új gyorsvonat nem igazán érdekel, hisz ültem külföldön ennél gyorsabban is, annál inkább megbámulom a két órát. Az egyik a klasszikus kis- és nagymutatós óriási méretű az épület homlokzatán, a másik pedig digitális, és a körforgalom által övezett virágágyás közepén levő oszlopon látható. Az előbbi már hetek óta pontosan egy percet siet, utóbbi két-három percet késik.
Vasútállomáson vagy hasonló helyen az egy-két perc nem kis idő, és nagy bosszúság oka lehet. Emlékszem egyszer a rendőr leállította és igazoltatta a taxist, amely Újvidéken a vonatra vitt, és emiatt majdnem lekéstem. Tulajdonképpen az utolsó pillanatban dobtam fel a poggyászt, és a már lassan mozgóra ugrottam fel utána. Egy másik esetben Ljubljanából utaztam volna haza, de egy politikus miatt vagy két órára lezárták a Kranjska Gora és a szlovén főváros közötti utat, így mire befutottunk Ljubljanába, a peronra rohanva már csak a távolodó vonat lámpáit láthattam, és nem hálókocsival jöttem, amire a jegyem szólt, hanem egy agyonzsúfolt személyvonat folyosóján töltöttem az egész éjszakát.
