De unalmasak tudnak lenni ezek a szúnyogok! A minap az egyik barátommal alig ültünk le és kezdtünk el beszélgetni a hűsítő park egyik padján, máris észrevettük, hogy a mellettünk lévő padokon ülők alapos hadonászásba kezdtek. „Indul az invázió", mondta ő, s valóban, a vérszívók hamarosan megjelentek körülöttünk is. Már előre elképzeltem, mi lesz a sorsom itt nekem, akit különben is rettenetesen kedvelnek a szúnyogok, az a néhány, amelyik a fejem körül elzúgott, azonnal értesíteni fogja a park összes szúnyogját, s arra az estére nagyjából meg is lesz a vacsora a teljes bandának. Már reménytelennek hittem a helyzetet, amikor hirtelen egy déjà vu érzés kattant be az agyamba: nagyjából egy héttel ezelőtt vendégségben voltam, az udvarban ültünk, s mivel előre tudtam, szükség lehet rá, beraktam a táskámba egy különféle illóolajakat tartalmazó szúnyogterelő szert.
Felcsillant a remény a szememben, a táska mélyét kezdtem kutatni, s bumm, tényleg ott volt az elsősegéllyel is felérő spray. Jól bekenekedtünk mind a ketten, és onnantól kezdve nem kellett tartanunk az inváziótól. Egy-két mondatot még szenteltünk a szúnyogoknak: azon tanakodtunk, mikor válnak majd ellenállóvá ezekre a szerekre, s vajon mit találnak majd még ki ellenük.
Egyelőre azonban bizonyossággal lehet mondani: szerencsére nagyon nem kedvelik az eukaliptusz, a levendula és a bazsalikom keverékét...
