Thassos szigetét a tengerben úszó erdő szigeteként is emlegetik. Nem is csoda, hiszen a cédrusok és fenyők, de mindenek előtt az olajbogyófák teszik azt zölddé. Itt található talán Görögország legősibb példánya is, ami többszáz éves már.
Büszkék a helyiek az olajbogyójukra, talán a világ legfinomabb termését éppen itt szüretelik le. Nem vagyok nagy szakértője a témának, de valóban nagyon finom. Évente több ezer liter extraszűz és szűz olívaolaj készül éppen ezen a szigeten. Állítólag 5 tonna olajbogyó kell 1000 liter olivaolajhoz, legalábbis a Panagia faluban a Sotirelis család olívaolajgyárában, amely 1915-ban alakult és ami ma már múzeumként működik, így mondták. Amikor a család a gyártásba kezdett, a szigeten még nem volt áram, vízimalmok hajtották a préseket. A villanyáram hozta meg a gyártás kapacitásainak növelését. Ezen a szigeten állítólag mindenki olívaolajjal főz. Itt élnek az ország legidősebb emberei, ennek köszönhetően.
A gyárat ma már elköltöztették (Limenasba, vagyis Thassos városba), a fejlődés az igények növeléséhez is vezetett, ma már a világ minden tájára szállítanak, ám nem csak az olajat, hanem a kipréselt magokat is értékesítik. Pellet készül belőlük, amit a helyiek szintén előszeretettel használnak, különösen a kemence begyújtásánál, a sült ételek elkészítéséhez. És mondhatom, kellemes illata van még a pelletnek is.
