Ha Vivaldi most fogna bele a Négy évszak megírásába, akkor bizony bajban lenne. Az elmúlt években olyan érzésem van, mintha eltűnt volna a tél és a tavasz, helyett pedig a nyár és az ősz örökös körforgása vette volna át a helyet. Van egy változó extrém meleg nyarunk és egy ugyanolyan változó, enyhe, leginkább hó nélküli télnek csúfolható őszünk. A kettő között a magas hőmérséklet-különbség az egyetlen különbség. Az egyik évszakban 35-36 Celsius fokos hőség, a másikban pedig 0 Celsius körüli hideg van.
Lehet, hogy én öregedtem meg, de számomra egyik sem jó. Gyerekkoromban nem kínoztak hőhullámok. Harminc fok fölött már szenvedek, a nulla pedig nem elég hideg. Régen is ekkora volt a különbség, csakhogy a legmelegebb nem volt 30 Celsius-foknál több, a hideg pedig elérte akár a –10 Celsius-fokot is. Télen elég hideg volt hogy a falu melletti csatorna teljesen befagyjon és korcsolyázzunk rajta, tavasszal már elég volt egy vékonyka kabát és a póló, nyáron nem menekültünk soha a légkondi alá és ősszel pedig megérkezett a borús-nyirkos felkészítés a télre. Mindenre volt három hónapnyi átmenet. Most meg? Van egy télikabátos borús esős hidegebb időszakunk, majd két hetes átmenet, amikor is kabátból rövidnadrágba vedlünk át. Hiányzanak a szánkóval átszelt telek és a rövid nyári záporban megázós, de nem megfázós nyarak.
