Elérkezett az ideje, hogy Marci cicánkat beoltsuk. Legutóbb, amikor állatorvosnál voltunk, akkor nagy volt a baj, mivel a kis lüke madarakat zavarászott a terasz korlátján, és lecsúszott a második emeletről, szerencsére a szomszéd autóján landolt, így megúszta azzal, hogy felrepedt a szájpadlása, amit a doki sikeresen bevarrt, és nem lett semmi baj. A szállítást egészen jól tűrte, az autóban szereti követni az utat, mintha hajtana. Hanem aztán, amikor beléptünk az állatorvoshoz, összehúzta magát, olyan volt, mint egy kis fekete gombóc, úgy látszik, emlékezett a helyre, pedig már rég voltunk. Abban a momentumban be is pisilt a szállítóba, és nem is akart kimenni onnan, szerencsére az orvosnak sikerült így is beadni a vakcinát. Vége is volt az egésznek gyorsan, aztán otthon kapott egy kis májat, és már el is felejtette a szurival járó stresszt a nagy hős.
