A külvárosban vártam a buszt. Ismeretlen utcákon bandukolva találtam meg a kihalt megállót. A nap egyre erősebben tűzött a fejemre, s a félig letépett menetrendről nem lehetett tudni, mikor robog be a járgány. A keskeny járdán egy ősz hajú bácsika lépkedett felém. Kissé megnyugodtam: hamarosan jön a busz. Azt is tudtam viszont, hogy most beszélgetni kell, amihez – őszintén megmondva – éppen nem volt túl sok kedvem. Csakhogy ekkor még nem sejtettem, hogy pár percen belül egy egészen újfajta tudástár univerzuma tárul majd elém. A buszról, a hőségről szóló néhány mondatot követően a Nap, a Hold és a csillagok állását, a szőlőtermesztés témáját vette elő a tarsolyából az igencsak tájékozott, sokat hallott és látott, nyugalmazott bírósági végrehajtó. Merthogy nekem csupán kérdezni kellett, s a bácsi a szakmájáról, szülőfalujáról és a csillagok titkairól is nagy lelkesedéssel mesélt. Büszkén számolt be arról, hogy szőlője a legjobban fejlődik a környéken évről évre, s mindennek a biodinamikus gazdálkodás az oka. Figyelmesen hallgattam az univerzum harmóniájáról szóló okítást, így gyorsabban múltak a percek.
A busz azonban sehol sem volt. Majd egy idő után a bácsi elköszönt, visszaballagott az udvarába, s ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem a buszt várta, az ablakából szúrt ki beszélgetőpartnerének.
